Raiz
(Miklós Radnóti)
Na raiz a força insiste,
ela bebe chuva, vive na terra
mas seu sonho é branco-neve.
No seu braço há um verme,
Mas a raiz segue sua vida,
sem se importar com o mundo,
só com o galho e sua folhagem.
Ela o admira e nutre,
manda-lhe uns bons sabores,
doces sabores divinos.
Raiz também eu sou agora,
e entre os vermes é minha casa,
onde este poema se prepara.
Eu era flor, virei raiz,
pesada, escura terra sobre mim,
minha sorte consumada,
uma serra chora acima da minha cabeça.
(Campo de concentração de Heidenau, acima de Zagubica nas montanhas - 8 de
agosto de 1944)
Gyökér (Radnóti Miklós)
A gyökérben erő surran,
esőt iszik,földdel él
és az álma hófehér.
Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér
karja akár a kötél.
Gyökér karján féreg alszik
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.
De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.
Azt csodálja,táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes,égi ízeket.
Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.
Virág voltam,gyökér lettem,
súlyos,sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.
(Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben – 1944. augusztus 8.)
e aqui, em inglês
Nenhum comentário:
Postar um comentário